Tivadar történelme

A község neve 1333-ban a pápai tizedjegyzékben tűnik fel, mint parókiával rendelkező hely, Dyodor és Thihedor alakokban. Névadója és a falu alapítója az a Theodor lehet, aki a XIII. század legvégén élt és a Gulácsi család tagja volt. A görög-latin Theodorosz-Theodorus személynévből keletkezett helységnév.

A XIV. században már virágzó község, melynek birtokosa a Gulácsi család. 1428-ban birtoka van itt a Petneházi és 1435-ben a Jármi családnak is. 1467-ben egy peres iratban tűnik fel a Báthori, Naményi, Pócsai, Vadas, Kércsi, Hetei családok neve. 1520-ban Gulácsi Zsigmond eladott az itteni belsőségei közül Gulácsi Szerémi Istvánnak hat telket. 1551-ben Királyi adományként birtokot kapott itt Oroszi Demeter. 1566-ban tatárok törtek a térségbe, mely során Tivadart elpusztították.

1599-ben csere útján szerez birtokot itt albesi Zólyorni Miklós, erdélyi fejedelmi tanácsos, aki nagy áldozatokat hozott a református egyházért. 1640-ben ő adományozta a templomnak és paplaknak való helyet, a telekkel és hozzá tartozó földekkel együtt. Özvegye, Daróczi Zsófia ajándékozta meg az egyházat egy aranyozott ezüst pohárral; ez a pohár az úrasztali készletek legkorábbi darabja.

Bár a Tisza évről évre nagy károkat okozott a településnek, de a jó természeti adottságok, a bő termésű gyümölcsös szegek vonzották ide a birtokosokat. Így a település viszonylag kicsiny határának 1600 és 1676 között 22 birtokosa volt. 1880-ban a Kölcsei, Szarka, Vincze, Boldi, Gacsályi, Kovács, Matolcsi  családoknak volt itt jelentősebb birtoka.

A faluból többen is részt vettek az 1848/49-es szabadságharcban. Az 1896-ban létrehozott honvédegyletnek Tivadarból még három tagja volt. Pozsgai Ágoston tizedes, Szarka Gábor hadnagy, Szarka Károly közvitéz. 40 fő vett részt az első világháborúban.

Határa kiválóan alkalmas a gyümölcstermesztésre. Már a XVIII. sz. végén jól jövedelmező almáskertek vették körül. A Tisza kanyarulatai által keletkezett szegekben nagy mennyiségben termelték a Penyigei vagy ahogy itt mondják, a „Nemtudom”szilvát; híres volt aszalt szilvájáról. Igen keresett volt mindig és az ma is a szilvapálinka, amelyet a nagy cukortartalmú Nemtudom szilvából főztek.

A Tisza szabályozása után végig a Tisza mentén a régi ártereket diófákkal telepítették be, ahol kiváló minőségű papírhéjú diót termelnek. 1880-ig folyamatosan működött Tarpa és Tivadar között vízimalom. 1930-tól Tivadar és Vidéke Hitelszövetkezet néven takarékszövetkezett működött.

Lakóinak száma 1880-ban 256, 1913-ban 337, 1938-ban 364 fő volt. Ekkor 240 őstermelő, 44 iparos, 23 kereskedő, 19 közszolgálati alkalmazott, 26 napszámos, 8 nyugdíjas, 1 házi cseléd élt a községben.